Chapter 4.

~2013.  január 16.~
•Angie Redway•

Halk sutyorgásokat hallottam, amire hamar fel is keltem. Szomorúan fedeztem fel, hogy Autin már sehol sincs.
- Jó reggelt Ms. Redway! Vért venni jöttem. - mosolygott egy tejfőöszőke, harmincas éveiben járó magas nő.
Felsziszegtem, ahogy a hegyes tű átfúródott a bőrömön, majd elfehéredve néztem ahogy az injekció tartalma feltöltődik vérrel.
- Mindjárt hányok! - motyogtam magamban, majd becsuktam a szememet, és a másik kezemmel a lepedőt markolásztam.
- Kész is lennénk. - mosolygott a nő. - Nem érzett semmi fájdalmat az este? A fiatalember mondta, hogy motyogott álmában. - érdeklődött és egy halvány mosoly átszaladt az arcán.
Nemlegesen megráztam a fejem és néztem, ahogy egy köszönés kíséretében kilép az ajtón. Pár másodperc múlva Alex lépett be vigyorogva az ajtón.
- Mizu kislány? - viccelődött és leült az ágyamra. - Ha jól tudom Austin itt aludt az éjjel. - húzogatta a szemöldökét, egy kaján vigyorral az arcán. Megforgattam a szememet, és beleboxoltam  a felkarjába. - amúgy jut eszembe, hogy Austin reggel volt nálam mielőtt elindult, hogy adjam át neked ezt a levelet. - mondta és átadott egy borítékot. Mosolyogva vettem át, és gyorsan kibontottam.
- Ez most mi? - kezdett bele Alex. - Most egy rossz romantikus szappanoperában vagyunk, ahol a lány örül, hogy a szerelme hagyott neki egy levelet, amiben szerelmet vall neki. Ez olyan megható! - törölgette a szemét és szipogott is a hatás kedvéért.
- Hülye! - nevettem és hozzávágtam egy párnát. - Nem a szerelmem! - tájékoztattam mosolyogva.
- Tudod drága Angie, Austin a legjobb barátom, és nem vagyok hülye. - komolyodott el. Prbáltam takargatni, hogy elvörösödtem, de Alex észrevette és jól kiröhögött.
- Na kuss, hagy olvassam el a levelet! - pisszegtem le és vettem elő a levelet.

"Angie! Bocsi, hogy nem voltam ott amikor felkeltél, de be kellet mennem a stúdióba mert az albumra új számokat veszünk fel. Ígérem, hogy te leszel az első akinek megmutatom. :P Remélem nem történik semmi rossz, szóval vigyázz magadra! Mikor végzek, egyből sietek hozzád! A. xx Ui.: Bocsi, hogy ezt az idiótát küldtem, de Abby nem ért rá. :P Remélem ellesztek! :D"

Alex fejét elnézve jót szórakozott az arcomon, mivel egész végig vigyorogva olvastam. Felnéztem rá és kinyújtottam a nyelvemet.
- Vigyázz! Még Austin leharapja! - röhögött saját viccén és hátradőlt. Keresztbe raktam a kezem és egyenesen előre néztem. - Ang.! Hahó Angie! - lebegtette meg előttem a kezeit. Nem néztem rá, és alig bírtam ki nevetés nélkül.
Hirtelen sikítottam egyet és rávetettem magamat Alex hátára. A meglepettségtől elvesztette az egyensúlyát és majdnem leesett az ágyról. A hasamat fogva röhögtem a - szerintem - vicces akciómon. Viszont megint rám tört a köhögésrohamom. Alex mivel még nem látott így viselkedni, ezért szerintem ő jobban pánikolt, mint én.
- Ang! Ne aggódj, hívok orvost! - zihált és már rohant is. Elől Dr. Smith sietve ért hozzám és végezte a teendőit ezzel kapcsolatban. Szinte már rutinosan csinálta, semmi aggódást, vagy idegességet nem fedeztem fel nála, ellentétben Alexen, aki idegességében a körmét rágta. Őszintén, sohasem láttam még őt ennyire aggódni. Aranyos volt tőle.
- Rendben, Ms Redway! - kezdett bele a doki, mikor leállt a köhögésem. - Megmutatom, hogy hogyan kell csillapítani ezt az állapotot, mert így magának is meg tudja oldani. - mosolygott az orvos.
- Ez rutinos feladat, és rendszeresen kell majd csinálni a kemoterápia előtt. - folytatta.
Bólogattam, majd pár másodpercbe telt mire rögzült bennem amit mondott. Félve pillantottam Alexre.
- Kemoterápia? - sápadt el. Zavarodottan belenézett a szemembe és aggódást, egyben félelmet fedeztem fel. - Mindjárt jövök. - suttogta, majd felállt és az ajtóhoz vette az irányt.